Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 24 találat lapozás: 1-24

Névmutató: Bálint Mihály

1994. március 25.

Traian Chebeleu elnöki szóvivő márc. 25-i sajtóértekezletén bejelentette, hogy Iliescu elnök aláírta 24 elítélt kegyelmi kérvényét, köztük a zetelaki és oroszhegyi magyar elítéltekét. Az elnök kétharmadával csökkentette Ambrus Pál és Nagy István 15-15 éves, háromnegyedével Boldizsár Ferenc, Illyés István, Karsai László, Nagy Imre és Vass-Kiss Előd 18 és 20 év közötti, továbbá Bálint Mihály börtönbüntetését. Ugyanakkor kegyelmet kaptak a volt RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjai. Az elnöki kegyelem még nem teszi lehetővé a szabadulásukat, azonban a helyi szerveknek jogukban áll szabadlábra helyezni őket. Az RMDSZ ezt pozitív lépésnek tekinti, mondta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, azonban tovább folytatják a harcot a börtönben maradt Cseresznyés Pálért. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ Cseresznyés Pált tíz évre ítélték 1993. jún. 7-én. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

1994. április 4.

Ápr. 4-re virradóan öngyilkos lett Karsai László, az amnesztiával szabadult székelyföldi elítéltek egyike. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Nyolc székelyföldi elítélt részesül kegyelemben, közülük öten kiszabadultak /Ambrus Pál, Karsai László, Nagy István, Nagy Imre és Vass Kis Előd/, hármat /Boldizsár Ferenc, Bálint Mihály és Ilyés István/ a börtönbizottság javaslatára nem engedtek szabadon. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

1999. augusztus 6.

Az 1999?2000-es tanévben megszűnnek a hagyományos, IX. osztálytól kezdődő ötéves időtartamú óvó- és tanítóképző osztályok, s helyüket az érettségi vizsga utáni hároméves főiskolai szintű képzés lesz. Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző igazgatója, Bálint Mihály elmondta, hogy a tanítóképző jelenlegi X?XIII. osztályai még a megszokott óvónői és tanítói kettős szakképesítésre tervezett tanmenet szerint fejezik be az oktatási ciklust, de a következő tanév két IX. osztálya már könyvtárosi, nevelői és szabadidő-szervezői szakképesítést kap. - A Benedek Elek Tanítóképzőben a Református Kollégiumhoz tartozó középiskolai évfolyamok is működnek. Bálint Mihály arról tájékoztatott, hogy az intézményben induló főiskolai szintű oktatás évfolyama a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű tagozataként fog működni, s a három tanulmányi év befejeztével a tanítói mellett angol nyelvből is szakképesítést adnak. Az első évfolyamra 30 ingyenes és 10 fizetéses helyet hagyott jóvá a Tanügyminisztérium. /Tanítóképző főiskola Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./

1999. augusztus 10.

Székelyudvarhelyen az 1999-2000-es tanévvel kezdődően főiskolai szintű oktatás indul a Benedek Elek Tanítóképzőben. Az intézményben működő főiskolai oktatás évfolyama a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű tagozataként fog működni, és a három tanulmányi év befejeztével a hallgatók a tanítói diploma mellett angol nyelvből is szakképesítést kapnak. A minisztérium az első évfolyamra harminc ingyenes és tíz fizetéses helyet hagyott jóvá. /(Bálint Mihály igazgató): Főiskolai szintű oktatás a tanítóképzőben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

2000. március 30.

A székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanárképző Főiskola tankönyveket, munkafüzeteket, feladatlapokat, szemléltető eszközöket kapott a szegedi Mozaik Könyvkiadótól. Török Zoltán, a kiadó igazgatójával való egyeztetés után a kápolnási iskolának is juttattak a könyvekből, munkafüzetekből. Bálint Mihály, a főiskola igazgatója elmondta, hogy mind tartalmilag, mind minőségileg csodálatosak a kiadványok. Ha jövőben is ilyen gyenge lesz a hazai magyar nyelvű tankönyvellátás, kénytelenek lesznek az újonnan induló ötödik osztálynak külföldről rendelni tankönyveket. /Tankönyvek Szegedről Székelyudvarhelyre. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./

2000. november 18.

Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző a magyar tudomány napja tiszteletére tudományos ülésszakot szervezett nov. 17-én, a millennium szellemében, ezután millenniumi kopjafaavatás következett. Bálint Mihály igazgató az esemény jelentőségéről beszélt. A tudományos ülésszakon dr. Vofkori László Erdély kultúrföldrajzi korszakairól beszélt, Pálfalvi Pál a gyimesi csángóknál végzett etnobotanikai kutatásairól, Barabási Tünde az elmélet és gyakorlat integrálásáról tartott előadást. /Komoróczy György: Székelyudvarhely. Millenniumi kopjafaavatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./

2001. július 4.

A minisztériumi rendelet szerint újraindul a középszintű tanítóképzés. Ennek megfelelően Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Tanítóképzőben újraindítják a középszintű tanítóképzést magyar nyelven két osztállyal, azaz 50 tanulóval, tájékoztatott Bálint Mihály igazgató. Ugyanakkor a főiskolai tanítóképzés nem szűnik meg. Ide csak a tanító-, illetve az óvónőképzőt végzettek felvételizhetnek, vagyis azok, akik gyakorló tanítók, óvónők. Ezt a szigorítást azért hozták, mert középiskolákból érkező felvételizők között az elmúlt években hatalmas tudásbeli különbségeket tapasztaltak. Több osztály lesz, a végzett négy évfolyam helyett hét évfolyam jön. A két tanítóképző évfolyamon kívül a református kollégium indít a humán teológiai osztály mellett egy informatika szakot. Remélik, hogy jövőre elkészül az a tíz tanteremből álló épület, melynek építését már elkezdték a jelenlegi intézmény mögötti területen, és amelyet világbanki kölcsönből finanszíroznak. /Bágyi Bencze Jakab: Újraindul a középszintű oktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 4./

2001. szeptember 18.

2000 őszén Katona Ádám tanár szerződését felbontották, Kódex tanár úr, ahogy tanítványai hívták, aki a székelyudvarhelyi Tanítóképző Főiskolán magyar irodalomtörténetet és gyermekirodalmat adott elő, utcára került. A főiskola a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem fennhatósága alá tartozik. Bálint Mihály, egy személyben a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző Középiskola és Tanítóképző Főiskola igazgatója jelentést írt a BBTE vezetőségéhez arról, hogy az ő főiskolájára egy olyan renitenskedő irodalomtörténészt neveztek ki, aki a kormány és az RMDSZ ellen morgolódik, autonómiát követel, igazságtalanul elítélt oroszhegyi, zetelaki, kézdivásárhelyiekért áll ki... A románul készült beadványt Bálint Mihály direktor készítette, majd megkísérelte opusát aláíratni az udvarhelyi főiskola tanáraival. Azonban a tanárkollégák visszautasították az aláírást. Dr. Vofkori László egy nézeten volt a direktorral, de ő sem írta alá a beadványt, sőt maga Bálint Mihály sem írta alá. Bálint Mihály igazgató elment Kolozsvárra, az egyetemre, azonban a beadványt Kása Zoltán professzor, a magyar nyelvű egyetemi oktatásért akkor felelős rektor-helyettes kezébe került, aki a direktori művet szerzőstől, azonnal hazairányította, hozzátéve, hogy ez a beadvány vetekszik egy szekuritátés besúgói jelentéssel. Bálint Mihály újból elment a kincses városba, és megkereste az egyetem egyik román vezetőjét, aki továbbította feljelentést Marga rektornak. A feljelentés szövege nem ismert, de az szerepel benne, hogy Katona Ádám helyettes főiskolai tanár "irredenta magyar". Katona Ádámról egyébként 1961-ben hasonló minősítés került a neve mellé. "Ismeretes továbbá, hogy Katonát 1989 decembere óta efféle irredentizmussal vádolni valóságos rituálévá vált a román sajtóban. Mi több, anyaországunk legolvasottabb napilapjában már évekkel ezelőtt meg-megjelent ez a megbélyegzés Tőkés Lászlóra és híveire értve, főként a minden rendszert túlélő és megmagyarázni képes Aczél Endre tollából." - írta Grausam Géza. Katona kérésére február 15-én a székelyudvarhelyi Tanítóképző Főiskolán részt vehetett egy munkaülésen, melyen megjelent a BBTE rektorátusának képviseletében Néda professzor is, és ismertették a feljelentés lényegét. Katona hiába kérte, nem mutatták meg neki a feljelentés szövegét. Végül Katona Ádám Andrei Marga rektorhoz fordult kérelmével, aki visszaírta, hogy "természetes személy" csak az egyetem szenátusa jóváhagyásával olvashatná el a feljelentést. /Grausam Géza: Kódex tanár úr esete három udvarhelyi testőrrel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 18./

2002. október 24.

Okt. 24. és 26. között nagyszabású rendezvénnyel ünnepli fennállásának 75. évfordulóját és megszakítás nélküli működését Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző. Bálint Mihály iskolaigazgató közölte, a rendezvényre több erdélyi, valamint határon túli aktív és nyugdíjas pedagógust is meghívtak. Tudományos előadások sora fog elhangzani neves Kárpát-medencei előadóktól. A tudományos konferencia címe: Népoktatás és tanítóképzés a Kárpát-medencei magyarság körében az évszázadok sodrában. Kiadnak egy emlékkönyvet Székelyudvarhelyi pedagógusképzés 75 éve címmel. /Bágyi Bencze Jakab: 75 éves a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

2003. május 30.

Máj. 29-én ballagtak a Benedek Elek Tanítóképző /Székelyudvarhely/ főiskolai végzettségű tanítói. Az intézmény 1999 óta biztosít felsőfokú képzést, idén a második évfolyam is elbúcsúzott az iskolapadtól. A csengőhang 176 végzőst búcsúztatott: ebből 36-an végeztek a nappali tagozaton, a többiek pedig távoktatási rendszerben tanultak. A középiskolás tanítóképzés idén zárul le végleg, júniusban ballagnak az utolsó, középiskolát végzett tanító- és óvónők. A végzősök háromnegyede egyetemen vagy főiskolán tanul tovább, közölte Bálint Mihály, a tanítóképző igazgatója. /Tóth Adél: Az idei első ballagóünnepség. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 30./

2005. május 23.

Kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelt a hét végén a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző iskolaközössége, mely eseményre magyarországi iskolák előadói, tanárai is idelátogattak. Bálint Mihály, a tanítóképző igazgatója elmondta, hogy a nagy mesemondó egész munkássága a népi értékek továbbadására épült, ezért a rendezvény célja is ennek hangsúlyozása volt. Tudományos előadások hangzottak el. /(bb): A népi értékek nevében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 27./

2006. március 15.

Bálint Mihályt a közelmúltban megtartott tisztújító közgyűlésen választották az RMDSZ Krassó-Szörény megyei szervezetének az elnökévé, miután elődjének, Seres Péternek alprefektusi tisztsége miatt le kellett mondania. Bálint Mihály 52 éves, két évvel ezelőtt vasút-biztonsági főellenőri tisztségből vonult nyugdíjba. Elmondta, hogy a megyében 659 RMDSZ-tag hat szervezetben, Resicán, Aninán, Oravicabányán, Újmoldován, Boksánbányán és Nándorhegyen tevékenykedik. Közülük azonban az elmúlt évre csupán a fele fizetett tagsági díjat. Fiatalításra lenne szükség, mivel a legtöbb tag 60-70 éves. Reménykednek abban, hogy az Resicabányán megalakult Új Hullám ifjúsági szervezet révén sikerül a fiatalságot is megnyerni. Bálint Mihály legsürgősebb teendőjének tekinti a kisebbségi törvény értelmezésének a románság körében történő terjesztését. A megyei 15 tagú RMDSZ-választmánya minden hét végén a székházban találkozik. Januárban sikeres Petőfi-estet tartottak. /Balta János: Új seprű jól seper? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

2006. július 8.

A 2006–2007-es tanévvel kezdődően megszűnik a középszintű pedagógusképzés, a képzést főiskolai szintre emelik. Azonban ezzel az intézkedéssel a nagy hagyományokra visszatekintő középszintű tanítóképzők (mint amilyen a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző is) megszűnnek. Bálint Mihály, a Benedek Elek Tanítóképző tanulmányi igazgatója közölte, a 2006–2007-es tanévben egy természettudományok–angol kétnyelvű és egy társadalomtudományok – intenzív angol 9. osztályt indítanak. De a székelyudvarhelyi tanítóképzőben egyetemi szinten, érettségi után, folytatódik a pedagógusképzés. Egyetemi felvételit hirdet tehát a székelyudvarhelyi tanítóképző: 40 hely a nappalin, melyből 10 hely tandíjmentes, 30 hely fizetéses. A távoktatásra 50 jóváhagyott hely van. Ezenkívül van 80 helyet biztosítanak azon tanítók, óvónők számára, akik 1999 után főiskolát végeztek akár nappalin, akár távoktatáson: ha egyetemi szintre akarják emelni diplomájukat. /Takács Éva: Egyetemi szintűvé válik a tanítóképzés. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

2006. november 6.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc romániai és brassói hőseire emlékeztek november 3-án Brassóban. Mindenekelőtt azoknak a „brassói srácoknak” az emlékét idézték fel, akik ötven évvel ezelőtt, november 4-én létrehozták a valamennyi erdélyi szervezkedés közül legkiterjedtebb EMISZ-t, teljes nevén az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét. Az Áprily Lajos Főgimnázium falán elhelyezett kétnyelvű emléktáblát azon romániai bátor emberek tiszteletére állították, akik 1956 őszén kiálltak a magyar forradalom eszméi mellett. A bukaresti magyar nagykövetség támogatásával készült táblát Terényi János nagykövet leleplezte le. Ezt követően a Reménység Házában felavatták azt az emléktáblát, amely az EMISZ 78 tagjának állít emléket. Mint ismeretes, a brassói, felső-háromszéki és erdővidéki fiatalokat is tömörítő EMISZ dacolni akart a kommunista neveléssel, az igazi magyar irodalom, kultúra és történelem népszerűsítését tűzte ki céljául. Az ünnepség keretében Terényi János magyar nagykövet átadta a Szabadság Hőse emlékérmet és oklevelet annak a három magyar kutatónak – Tófalvi Zoltánnak, a román televízió munkatársának, Pál Antal Sándor történésznek, a marosvásárhelyi levéltár volt dolgozójának, valamint Benkő Levente újságírónak és történésznek –, akik levéltári kutatásokat folytattak, publikáltak, írtak vagy filmet készítettek a témáról. Úgyszintén a rendezvény keretében megnyitották a magyar külügyminisztérium által készített, 1956 eseményeit felidéző kiállítást, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője pedig bemutatta a Brassói srácok című könyvet, amelyet az EMISZ-es Lay Imre és Papp Bálint Mihály visszaemlékezéseiből szerkesztett. /P. A. M.: Emlékezés a „brassói srácokra”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

2006. december 13.

Pap Géza református püspök és Szász Jenő polgármester egyaránt szorgalmazza a két székelyudvarhelyi iskola /Benedek Elek Tanítóképző és a Backamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium/ egyesítését. Az elképzelések szerint a jövőben is Benedek Elek nevét viselné az intézmény. Antal Zoltán református esperes elmondta, azt szerették volna, hogy a Benedek Elek Tanítóképzővel való bérleti szerződés lejártáig, azaz 2009-ig fokozatosan egyesítsék a két iskolát. Ezt a lépést azzal is indokolta, hogy az eredeti egyezség szerint a tanítóképző jellegű osztályok számára kellett helyet biztosítaniuk az egyházi tulajdonba visszakerült épületben. Középiskolai szinten a tanítóképző azonban megszűnt, ezért a tisztán elméleti oktatást felvállaló intézményt leépülő iskolának tekintik. Biztosították a tanítóképző munkaközösségét arról, hogy senki nem kerülne az utcára. Bálint Mihály, a Benedek Elek Tanítóképző igazgatója és pedagógusközössége azonban elzárkózik a két iskola egyesítése elől. Bálint Mihály szerint a Benedek Elek Tanítóképző jogutódjaként különálló intézményként akar tovább működni az iskola. – Mi nem a református szellemiség, vallás és iskola ellen vagyunk, hanem egy ideológiamentes iskola mellett – hangsúlyozta Bálint Mihály. Szász Jenő polgármester elmondta, hogy Székelyudvarhely már egyszer volt ilyen helyzetben, amikor a Baróti Szabó Dávid Római Katolikus Gimnáziumot és a Tamási Áron Gimnáziumot egyesítették. A gyereklétszám csökkenése miatt szükséges az egyesítés – hangsúlyozta Szász Jenő. /Takács Éva: Indulatokat kiváltó iskolaegyesítés. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./

2007. szeptember 13.

Nem követett el semmilyen kihágást, törvénytelenséget, ami okot adott volna arra, hogy felmentsék igazgatói tisztségéből, hangsúlyozza Bálint Mihály, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző volt igazgatója. Az iskolában az igazgatóváltás a nyáron történt meg. Bondor István főtanfelügyelő szerint a tanfelügyelőség elégedetlen volt az igazgató munkájával. Bálint Mihály 2007. június 18-án telefaxon kapta meg a főtanfelügyelő döntését, miszerint 2007. június 15-től felmentik igazgatói tisztségéből. Az ok: a 2003-ban, az akkori versenyvizsga után kötött, négy évre szóló menedzseri szerződése lejárt, és ezt nem kívánják meghosszabbítani. Bálint Mihály óvást nyújtott be. Az ügy hátterében az iskolája érdekében folytatott harcát látja a felmentett igazgató. 2006 decemberéig Bondor István támogatásáról biztosította az Erdélyi Református Egyházkerület azon törekvéseivel szemben, hogy a tanítóképzőt beolvasszák a Református Kollégiumba – mondja Bálint Mihály. Azután megváltozott Bondor István főtanfelügyelő véleménye. Bondor István főtanfelügyelő lezártnak tekinti az ügyet. Nem kívánják beolvasztani a Benedek Elek Tanítóképzőt. /Takács Éva: Igazgatóváltás a tanítóképzőben. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

2007. október 8.

Krassó-Szörény megye székhelyén, Resicabányán október 5-én a városi könyvtárban emlékeztek október 6-ára ,Vígh Irén városi RMDSZ-elnök és Nagy Péter resicabányai Platanus-elnök szervezésében. A megyeszékhelyről kocsikkal mentek Nándorhegyre, a Bisztra-parti városba, emlékezve arra, hogy Bem serege Petőfivel együtt Nándorhegyen is átvonult. Megnézték a Tóth János tervezte negyvennyolcas vándorkiállítást is. Mióta újra felfedezték Boksánbányán az emlékművet, azóta két helyen van rendezvény október 6-án. Az 1948-ban emelt román szövegű emlékműnél október 6-án Makay Botond ny. református lelkész és Gheorghe Stefan görögkeleti pap rövid ökumenikus szertartását követően Bálint Mihály megyei RMDSZ elnök emlékeztetett az itteni negyvennyolcas eseményekre, amelynek – amint azt az emlékmű is jelzi – magyar, román és német áldozatai is voltak. Ennél az emlékműnél a polgármesteri hivatal, a megyei és a városi RMDSZ koszorúzott, míg a németboksáni római katolikus temetőben lévő obeliszknél csak a megyei és városi RMDSZ. Resicabányán a Herglotz-féle negyvennyolcas kereszthegyi emlékműnél nem volt megemlékezés, mert a rossz időjárás miatt nem vállalták a fölrándulást. Ruszkabányán megkoszorúzták a Maderspach-házon lévő, pár esztendeje felavatott emléktáblát, majd a temetőben az 1848–49-es szabadságharcot fegyverrel támogató Maderspach Károly vas- és acélgyáros sírját. A községnek nincsen magyar lakossága, ezért emlékbeszéd nem hangzott el. /Megemlékezések Krassó-Szörényben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 8./

2007. november 7.

Mihály János, az Örökségünk /Székelyudvarhely/ folyóirat második számában hangsúlyozta, hogy hagyományaink, szokásaink több ezer évre tekintenek vissza. A közös gyökeret táplálni, öntözni kell, „az erdélyi magyar társadalom csak úgy tudja folytonosságát megőrizni, identitását megtartani, ha időnként van lehetősége hagyományaihoz ‘visszakanyarodni’, abból építkezni. ” A folyóiratban beszélgetés olvasható Dávid Lászlóval, aki 1981-ben jelentette meg A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című kötetét. Ebben a számban a Bányai János szerkesztette Székelység című, 1931 és 1944 között megjelent folyóirat néprajzi tárgyú cikkeinek jegyzékét közölte Róth András Lajos, dr. Vofkori László pedig Székelyudvarhely fekvését és városi funkcióit méltatta. Bálint Mihályné Kápolnásfalut és tájházát ismertette. Tájház lesz a Kárpát-medence legöregebb házából, adta hírül Mihály János: a homoródalmási épület gerendáján az 1645-öv évszám olvasható. /b. d. : Erdélyi fa gyökerei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

2008. június 16.

Rendkívül pozitívnak értékelte Bálint Mihály, az RMDSZ Krassó-Szörényi szervezetének elnöke a június 15-én Déván megtartott szórványtalálkozót, amelynek keretében alkalom adódott a két megye civil szervezetei közötti tapasztalat cserére. A rendezvény kezdeményezője, házigazdája, Winkler Gyula EP képviselő volt, aki meghívta a civil szervezeteket Dévára, ahol a több Hunyad megyei magyar egyesület képviselőjével találkoztak. Krassó-Szörény megyében gyakorlatilag a három éve alakult Platanus Kulturális Egyesület jelenti a civilszerveződést. Ennek dalosköre meghívást kapott Hunyad megyébe. A nyár folyamán pedig a Kun Humanitárius Társaság fogad egy resicai gyermekcsoportot a Bácsiban szervezendő anyanyelvápoló táborában. /Gáspár-Barra Réka: Civil szervezetek találkozója Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

2008. augusztus 30.

Lassan helyükre kerülnek a dolgok, s a történelemtudomány Romániában is elnyeri méltó helyét, azaz kiderül a valóság a román nép és a Románia területén élő népcsoportok történetéről. Egy jászvásári hattagú kutatócsoport Silviu Vacaru, az A. D. Xenopol Történelemtudományi Intézet főkutatója vezetésével hozzálátott egy eddig feldolgozatlan dokumentációs forrás kiadásához. Három év leforgása alatt tizennégy kötetben fogják megjelentetni a moldvai kincstár 1820–1852 közötti jellegzetes adóösszeírásait, a katagráfiákat. Most látott napvilágot az első kötet, mely Roman vidékének 1820-beli katagráfiáit tartalmazza, Lucian-Valerian Lefter fiatal történész doktorandusz gondozásában. A katagráfiák a moldvai kincstár által a XIX. század első felében készített adóösszeírások. Cirill betűkkel írták, tehát hallás után, így a neveket nem tették felismerhetetlenné. Például a Prjastii Unguri nevű faluban – már a település neve is jelzi, hogy magyarokról van szó – olyan nevek találhatók, mint Mihai Antal, Ilies Martin – Mihály Antalról és Illyés Mártonról van szó. Ugyanígy szerepel Márton Ferenc, Péter Tamás, Ferenczi Márton, Péter Mihály, Kamarás János (Ianos Comoras), Bálint Mihály, Katona Antal, Pérer Gergely Miklós, Gábor György, Fekete Péter (Petre Fichiteu), Istók György, Józsa nevű magyar tanítóval (Joja, dascal ungurescu). Sok férfinév mellett az szerepel, hogy székely vagy magyar. Sok településen vannak magyarok a listán. Az adóösszeírásokat románok végezték, a neveket hallás után, de természetesen, kissé átrománosítva írhatták, s a megfejtést, a cirillből a latin írásba való átültetést is románok végezték, tehát természetes a románhoz való hasonulás, de így is szembeötlőek a magyar származású nevek. A bevezetőben olvasható: „A katagráfiákból kitűnik a Moldvába való tömeges erdélyi és bukovinai bevándorlás a XVIII. század végén és a következő század első felében. A látványos demográfiai robbanást nem lehet természetes szaporulattal magyarázni, hanem éppen a határon túlról érkezett bevándorlók letelepedésével. ” „A katagráfiák megkönnyítik a moldvai nemzeti és felekezeti kisebbségek jobb megismerését. A kérdés elsősorban a moldvai római katolikus népesség eredetét illeti, mely nagyon ellentmondásos témává vált vallási és nacionalista okokból, valamint az etnikai beolvasztási folyamatok jelensége miatt. Az érintett településeken élő családok genealógiai kutatása során a katagráfiákban megtalálhatóak a legrégebbi dokumentált nemzedékek, így meg lehet állapítani, hogy ezek a családok az 1800-as években románok vagy más nemzetiségűek voltak. Ilyen meggondolásból elsődleges a Bákó, Neamt és Roman kerületek katagráfiáinak kiadása, ugyanis itt mai napig léteznek mind nemzetiségi, mind vallási szempontból vegyes települések. Moldvában a székelyeket már a XVI. században említik írott dokumentumok, később, a XVIII. század folyamán (1718-ban, 1744-ben, majd 1761 és 1764 között) sokan menekültek Erdélyből Moldvába a főúri rend üldöztetése és véres megtorló intézkedései miatt, aztán 1778-ban újabb menekülteket jegyeztek: az I. székely határőrezred szökevényeit. Az ő utódaik, akik Roman vidékén katolikus falvakban telepedtek le, azok a székelyek, akik "katonáknak neveztetnek"”. Az előszó szerint mellőzték a csángók eredetének kérdését. /Szekeres Attila: Perdöntő bizonyíték a csángók eredetéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

lapozás: 1-24